A munkáltatónak a kockázatok ismeretében írásban kell meghatározni az egyéni védőeszközök juttatásának rendjét. Az egyéni védőeszközök biztosítása minden esetben kötelező, ha a védendő testrész, szerv sérülésnek van kitéve és az alkalmazottak műszaki és szervezési védelme nem elegendő.
E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.
A 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet értelmében, egyéni védőeszköz:
1) minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse,
2) az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz, amelynek a feladata az 1) pont szerinti cél elérése
A munkáltató legfőbb kötelezettségei az egyéni védőeszközökre vonatkozóan:
A munkavállalókat a kockázatokkal szemben védelmet nyújtó védőeszközzel látja el, amennyiben megelőző műszaki, szervezési intézkedésekkel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés nem valósítható meg.
Folyamatosan ellenőrzi az egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használatát.
A kockázatbecslésre, a védőeszköz kiválasztására vonatkozó adatokat, a mérési eredményeket, a szakértői véleményeket és ajánlásokat, a védőeszköz juttatásával kapcsolatos egyéb dokumentumokat naprakészen tartja nyilván, és azokat az ellenőrzést végző hatóság kérelmére bemutatja.
A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen.
Előzetesen tájékoztatja a munkavállalót azoknak a kockázatoknak a jellegéről és mértékéről, amelyekkel szemben a védőeszköz használata őt megvédi.
Gondoskodik arról - szükség esetén gyakorlati képzéssel -, hogy a munkavállaló megtanulja a védőeszköz használatának módját.
A felsorolás nem teljes, kizárólag néhány munkáltatói kötelezettséget hivatott kihangsúlyozni.
Nem minősül védőeszköznek:
a) a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, vizsgáltak;
b) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelések;
c) a fegyveres erők és egyéb rendvédelmi szervek által viselt vagy használt védőeszköz;
d) a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés;
e) a sportfelszerelés és sporteszköz;
f) az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz;
g) a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülékek.
|