A munkáltatónak a kockázatok ismeretében írásban kell meghatározni az egyéni védőeszközök juttatásának rendjét. Az egyéni védőeszközök biztosítása minden esetben kötelező, ha a védendő testrész, szerv sérülésnek van kitéve és az alkalmazottak műszaki és szervezési védelme nem elegendő.

E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.

A 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet értelmében, egyéni védőeszköz:
1) minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse,
2) az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz, amelynek a feladata az 1) pont szerinti cél elérése

A munkáltató legfőbb kötelezettségei az egyéni védőeszközökre vonatkozóan:

  • A munkavállalókat a kockázatokkal szemben védelmet nyújtó védőeszközzel látja el, amennyiben megelőző műszaki, szervezési intézkedésekkel az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés nem valósítható meg.
  • Folyamatosan ellenőrzi az egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használatát.
  • A kockázatbecslésre, a védőeszköz kiválasztására vonatkozó adatokat, a mérési eredményeket, a szakértői véleményeket és ajánlásokat, a védőeszköz juttatásával kapcsolatos egyéb dokumentumokat naprakészen tartja nyilván, és azokat az ellenőrzést végző hatóság kérelmére bemutatja.
  • A védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen.
  • Előzetesen tájékoztatja a munkavállalót azoknak a kockázatoknak a jellegéről és mértékéről, amelyekkel szemben a védőeszköz használata őt megvédi.
  • Gondoskodik arról - szükség esetén gyakorlati képzéssel -, hogy a munkavállaló megtanulja a védőeszköz használatának módját.

    A felsorolás nem teljes, kizárólag néhány munkáltatói kötelezettséget hivatott kihangsúlyozni.

    Nem minősül védőeszköznek:
    a) a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, vizsgáltak;
    b) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelések;
    c) a fegyveres erők és egyéb rendvédelmi szervek által viselt vagy használt védőeszköz;
    d) a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés;
    e) a sportfelszerelés és sporteszköz;
    f) az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz;
    g) a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülékek.